Azt mondják az okosok, hogy manapság valamit eladni csak akkor tudsz (de akkor aztán tutifix), ha kifelé boldogságot, életörömet, és optimizmust sugárzol. Ha lázba hozod a potenciális ügyfeleket, de még a „potenciátlanokat” is (Tudom, ilyen szó nem is létezik, azért tettem idézőjelbe. Különben meg már létezik.). Ha azt érezteted velük, hogy nekik a te termékedre egészen biztos szükségük van, sőt, élni sem tudnának nélküle. Ha fellelkesíted őket, s ha árad belőled a bíheppi és a lávmájlájf.

Ez idáig tök jó, és valóban működhetne is...ha robotok lennénk, egy boldogság programmal az agyunkban, ami a nap 24 órájában üzemképes. De emberek vagyunk. És mivel azok vagyunk, vannak kevésbé jó, sőt, pocsék napjaink is. (Mit nem merészelek állítani?!)

Ha megnézed a facebook oldalam (ez itt a reklám helye: http://bit.ly/Kismag_ékszerei_a_facebookon ), láthatod, hogy mindig igyekszem vidám, vagy legalább egy kis pozitív töltettel rendelkező szöveget írni az ékszerek mellé. És ez nem azért van, mert 1. nekem nincsenek gondjaim és az életem úgy jó, ahogy van 2. mert ezt egy baromi jó marketingfogásnak tartom 3. mert meg akarok felelni bárkinek is és 4. mert smiley fetisiszta vagyok. Ez azért van, mert Te megtisztelsz azzal, hogy figyelemmel kíséred a „munkásságomat”, ezért én megtisztellek azzal, hogy nem engedem, hogy a személyes problémáim rányomják bélyegüket az ékszerekre, és a hozzájuk fűzött gondolataimra, leírásokra, s ezáltal Rád is. Hiszed, vagy sem, még káromkodni is szoktam. (Aki meg nem szokott, az hazudik. ;) ) Alapvetően egy pozitív beállítottságú emberke vagyok, aki imád mosolyogni és iszonyúan idétlenül nyerít nevetés közben. Vannak vágyaim és álmaim, reményeim és problémáim, mint mindenki másnak. Van, ami megfájdítja a szívem, és van, ami simogatja, és van olyan pillanat, amikor legszívesebben mindenkit elküldenék a fenébe, de egyet tudnotok kell: az ékszereket mindig nagy-nagy szeretettel és odafigyeléssel készítem. Az ásványok szeretete és az, hogy milyen csuda dolgokat készíthetek belőlük, számomra nagyon fontos. Az ékszerkészítés nekem egyfajta meditáció, ami közben csak és kizárólag arra koncentrálok, hogy milyen ásványokat, és hogyan válogassak össze, ami aztán egy kerek egészet alkot majd. Történeteket szövök köréjük, amik személyessé tesznek minden egyes darabot, így az „ezek”-ből „ők” lesznek. Ugye érted? :)

Ha azt állítanám, én mindig vidám és boldog vagyok, hazudnék. Ha azt mondanám Neked, sose ejts könnycseppeket, hiszen felszáradnak, s nyomuk csak Benned marad, azt kérném, tagadd meg az emberséged. Aki azt állítja, hogy Ő mindig pozitívan áll a dolgokhoz, és egész nap mosolyog, valószínűleg annak vannak a legmélyebb sebei. Tudom, hiszen néha én is mosolygok, miközben szorít a torkom, s vadul nyelem a könnyeim. Manapság mindannyiunktól elvárják a pozitív hozzáállást, hogy a legfájóbb helyzetekben is erősek maradjunk, s hogy akkor is mosolyogjunk, amikor szívünk szerint sírnánk. Hogy emberek között legyünk, amikor legszívesebben egyedül maradnánk. Tolják le a torkunkon a sok önsegítő könyvet, miközben maga az író is depressziós. Félre ne érts; én is olvastam már ilyen könyvet, és jól esett a szívemnek, s a lelkemnek egyaránt, tehát a célját elérte, ezzel csupán azt akartam mondani, hogy lássunk a mosolyok mögé, hiszen gyakran mérhetetlen fájdalmat takarnak.

Továbbra is hiszem, hogy a mosoly gyógyít, hogy két embert közelebb hoz egymáshoz, de ha nem figyelünk a másikra, bizony falat is emelhet. Hiszek a szeretet elementáris erejében, a csodákban, a pozitív gondolatok teremtő erejében, a reményben, s a boldogságban. És hiszem, hogy az ember akkor is ember marad, ha beismeri, nem mindig kék az ég, s hogy a Nap sem süt minden nap.